Call me!

"Mi jöhet még, nem tudom, / Olyan, mint egy rémálom." (Nagy Feró slágere)

Helló édes! Franciska vagyok, 105 éves, szűz, és Ferencváros-szurkoló. Ezért is van rajtam ez a fradi-címeres bugyi. Most azonban nagyon elszomorodtam, mert kirágta a moly. Itt ni, a három E betűnél! Látod? Szeretnéd betömni a lyukat? Kérlek, vigasztalj meg, hívj!

A szurkolókat sokadszorra megpumpoló telefonvonal hirdetései az értékes(íthető) reklámfelület mintegy húsz százalékát fedték le a Bajnokok Ligája előselejtező visszavágóján, az Üllői úton. Ezen kívül csak mezszponzorunk feliratait lehetett olvasni a pálya mellett. Lehet persze (sőt, valószínű), hogy a T-Mobile valamiféle kizárólagos szerződést kötött erre az estére, de az is tény, hogy általában feltűnően sok üres (önmagunkat reklámozó) hely van a táblákon. Ez a kilencven perc oktatófilmbe illően mutatta be a szponzorok és a nézők távolmaradásának okát.

Azért László Csabának is lehet szakmai önérzete. Többhetes mellőzés után az igazán fontos meccsen már nem kockáztatta meg, hogy a kispadra ültesse a csapat legkorszerűbben futballozó játékosát Sorin Botist. Ennek persze ára is volt, az évek óta folyamatosan a Ferencvárosnál elvárható szint alatt teljesítő Lipcsei Péter visszakerült a középpályára értékes kilométereket kivéve a támadásainkból.

Sorinunk, annak örömére, hogy megint a kezdőben kapott helyett, nagyképű sarkazgatásokkal, céltalan trükközéssel indította a meccset. Különben eleinte nem volt gond. Támadólag léptünk fel, és mivel az albánok eleve kontrákra rendezkedtek be, nem okozott gondot beszorítani őket a kapujuk elé.

Sokat hallhattunk edzőnktől az elmúlt hetekben a labda nélküli futás fontosságáról. Ehhez képest az utóbbi évek legstatikusabb futballját vezették elő a fiúk. "Mit gondol ez a Csaba, heccből buktattuk mi meg a Pintért?" Mivel valamennyi mezőnyjátékosunk szorgalmasan ácsorgott a védője mellett, a vendégek könnyedén bontottak le minden támadási kísérletet. Sőt, gyakorlatilag egyetlen épkézláb támadás nélkül egy véletlenszerű góllal megszerezték a vezetést is.

Ezután rendkívül unalmas, szinte élvezhetetlen játék alakult ki. A Tirana mintha az 1-0 megőrzésére törekedett volna, ki sem mozdult a kapuja elől. Feltűnő volt viszont, hogy ha náluk volt a labda, mennyivel gyorsabban járatták. Ellentétben Lipcseiékkel nem volt génidegen számukra az egyérintős játék. A mieinket szemmel láthatóan megfogta a gól. Támadtunk, mert az albánok felállásából következően nem tehettünk mást, viszont mozgás nélkül csak egy-két felívelt labdában bízhattunk. Ahogy múlt az idő egyre görcsösebbé vált a játékunk.

A második félidő közepén aztán úgy tűnt a vendégek kihasználják a szétesésünket. Nagyjából a második akciójuk végén a csatár egyedül vezette kapura a labdát, és Szűcs kénytelen volt elhúzni a lábát. A megítélt büntetőt (érdekes módon a kiállítás elmaradt) a vendégek játékosa Lajosba rúgta.

A végére legalább felforrósodott a légkör. Hisztérikus pánikban, ész nélkül futballozott a csapat. Szerencsére csak az utolsó 4-5 percre álltunk be védekezni. Ez is elég volt egy albán kapufára, meg egy hatalmas Szűcs bravúrra. Végül azért megúsztuk. Még áll a Ferencváros!

Közben a lelátón ismét tort ült bunkóság. A stadion egyik hagyományosan kritikus pontján rendezőnek öltözött huligánok (szemtanúk szerint a biztonsági főnökkel az élen) verekedtek rendezőnek nem öltözött huligánokkal. Szektor ürült, rendőrök fújtak, letartóztatás nem történt. Csak abban lehet reménykedni, hogy a hüvelykujját folyamatosan a zöld gombon tartó Peter Pellady elvitte az UEFA ellenőrét valami (másik) kuplerájba is, ahol annyival jobban érezte magát, hogy a jelentésbe végül nem kerül bele ez kis incidens.

Kutyából nem lesz szalonna! Még akkor sem, ha - mint azt mondják - maga Doszpot Péter mozgatja a szálakat. A Stuttgart és a Debrecen elleni meccs után ismét látványosan elhasalt az a tétel, hogy ha a huligánra neonmellényt adnak, attól rend lesz a stadionban. Az okokat igazából már nem is érdemes keresni. Legkevésbé a forrófejű fiatalok öngyulladása valószínű, az Üllői úton szervezni szokták a huligánizmust. Elképzelhető, hogy biztonsági cégek szeretnék újra felosztani a piacot, de az is, hogy valaki(k) Furulyás bukására akartak rásegíteni.

Tulajdonképpen mindegy. Az meg különösen mellékes, mennyi esélyünk van jövő héten a Sparta ellen. Évek óta olyan állapotok uralkodnak a stadionban, hogy az embernek a gyomra felfordul. Sittes alakok grasszálnak mindenfelé, szerencsés esetben büntetett előéletű, ápolatlan biztonsági igazít útba joviális polgárokat, törvénytisztelő családapákat. Az oldallelátókon, ahol legdrágábbak a jegyek rendszeresen lehet cirkuszra számítani.

Az sem mellékes, hogy a világ futballja egész más irányba tart, de az igazi gond az, hogy semmivé lesz a Ferencváros vonzereje. Sokan vannak, akiknek ma már nem fordul ösztönösen oldalra a feje, ha átmennek a felüljárón. Nemhogy otthonnak nem nevezhető az Üllői út, hanem olyan hely, ahonnan a lefújás után menekül az ember.

Ezért van szükség a szánalmas, emelt díjas vonalra, az egyszeri meccsrejárók fillérjeire a nagy cégek milliárdjai helyett. Persze csak és szigorúan a közvetítő jutalékának levonása után.

K. János (Pestlőrinc)