Ferencváros - Sparta Praha 1:0 (1:0)

"Egy csomó ideig azon gondolkodtam, miért nem játszik Gera... Aztán persze rájöttem " mondta feleségem éjfélkor, aki - tőle szokatlan módon - a tv előtt kísérte nyomon a Ferencváros hazai győzelmét a BL előselejtezőjében a Sparta Praha ellen. 

Az első félidőben, noha Vagner ismét belőtte a maga ziccerét, a csehek erősebbnek, labdabiztosabbnak, jobbnak látszottak, nem is nagyon birtokoltuk a labdát, de kit érdekel, ha mi vezetünk, márpedig vezetünk. A futball futásra alapuló labdajáték, ügyességet és némi kombinációs készséget igényel. Balog futni tud, Lipcsei ügyeskedni, Zava pedig teljesítménye alapján egyiket sem. Nem viseli el a jobb oldalunk a futballanalfabéta Balogot, az elején bizonytalan Vukmirt és a végig nulla alatt teljesítő alibiző Zavadszkyt. Huszti kikapcsolják a játékból, de így is rengeteget fut, ütközik, küzd. Ez dícséretes.

Rósa finoman fogalmazva nem a kedvenc játékosom, de el kell ismernem, hogy a második félidőben keményen odatette magát, rengeteg labdát szerzett és igyekezett megjátszani azokat, néha sikerült is. Kapicot teljesen egyedül hagyták az elején, csak sajnos valamiért be volt tojva, és a szokásosnál is több labdát szórt el; de ez ugyanúgy igaz az egész csapatra. Yodával fásultak és nemtörődömök voltak, Pintérnél idegesek, László Csabánál pedig beszariak. 3 ember nincs beszarva a mezőnyjátékosok közül: Huszti, Lipcsei és Vagner.

Husztin érdemes elgondolkodni, ő aztán megjárta a közeget és mégis, valahonnan olyan erőt merít ez a gyerek, és olyan önbizalommmal játszik, hogy élvezet nézni. (persze naív, aki azt hiszi, ez azért van, mert Huszti a Ferencváros zöld-fehér színeiért kíván meghalni) Nem tipikus magyar játékos jelenség, hiszen vegyük Torghellét, a másik fiatalt, akinél az erőt a durvaság az önbizalmat meg a nagyképűség helyettesíti.

Lipcseire rá sem lehet ismerni, csak rendkívüli memóriával rendelkező szurkolótársaink emlékeznek arra, hogy ő küzdött volna, lelkes lett volna és hajtott volna. Az összpontosítást az arcán is lehetett látni... Még most is előttem van, és ha esetleg K. János beperelne közösség elleni izgatás vádjával, ezekért a mondatokért as bíróság előtt is vállalom a felelősséget :)

Már várom Uri Geller kommünikéjét, hogy, ő pettintotta meg a labdát Balog Zoli bedobása után, magának követelve a dicsőséget, hogy a cseh játékos akkora luftot rúgott, mint Kapic a második félidőben; Vagner pedig kilépett ziccerben és mindannyiunk meglepetésére be is rúgta. Ferencvárosi csatár 2 ziccerből kettőt nagyon rég rúgott be. Talán Fischer Pali. A második félidőben egy másik Prága jön ki, és mindannyiónk örömére egy másik Fradi is.

Feljavult egyéni teljesítmények, megnyert párharcok tömkellege, egy fenomenális védés Lajostól (mostanáig nem értem, hogyan piszkálta ki a pipából, de galaktikus mozdulat volt), cselek, kontratámadások és némi tudatosság is felfedezhető a játékunkban. Csak az a kurva második gól hiányzik, Zava kihagyja a kihagyhatatlant, Tőzsérnek pedig nincs szerencséje, illetve a prágai kapus is fantasztikus bravúrt hajt végre.

A közönség egy emberként a Ferencváros mellett, mint mindig, amikor a csapatnak szüksége van rá. Nagy szarban mindig megfogjuk egymás kezét. Nem is kellene túl gyakran elengedni. A néha hülyeségeket fújkáló játékvezető néhány percet hosszabbít, mi pedig megnyerjük a meccset. A kötelező otthoni győzelmet hoztuk, lehetett volna több gólos, benne volt. Kinn több kell, mindenkitől a maximum. És hasonló lelkesedés, mint  a második félidőben, anélkül nem fog menni. Kétségem nincs affelől, hogy a srácok pénzért hajtanak ennyire, de nem érdekel. A győzelem a fontos. És az megvolt. Gazdagodtunk egy élménnyel.

MINDENKI PRÁGÁBA!

R.P.P.